Empirizmus

Gondold, hogy a zöldben élsz, magas fűszálak között, s parányi testeddel nap, mint nap harcolsz a fényért, a vízért, az életért. Miközben egyre nagyobbra nősz, egyre szebb leszel, kibontakoztatod szirmaid, melyre még a szivárvány is irígykedni kezd.
Egy nyári reggel, amikor sugaraival újra rádkacsint a Nap, s vaskos leveleid aznap először mélyeket szippantanak a hajnali levegőből, felnézel az égre és boldogsággal tölt el, hogy milyen friss, milyen kék és hogy megint egy szép napra ébredtél.
Lassan nyújtózol egyet, elrendezed száraidat, és egy jóízűt szürcsölsz a korai harmatból. Szereted az ilyen reggeleket. Élvezed, ahogy símogat a fény, ahogy az örökifjú szellő mindig játszani akar veled.
argaiv1896

Elgondolkozol… A madárdal jut eszedbe, amit tegnap hallottál és ami annyira jólesett. Felteszed magadnak a kérdést: vajon ma is hallhatod? Aztán hirtelen, egy pillanat alatt elsötétül minden, csak egy fájó kattanást hallasz és vége…

Újra magad legyél, egy ember, aki ugyanazt a derült eget látja, ugyanúgy örül a jó időnek, a szabadságnak, és független érzéssel, boldogan szalad a virágokkal teli réten…

Csupán egyetlen pillanat és te észre sem vetted a halált!

Növénykorodnak vége van, rettenetesen fájt, de befejeződött. Talán még egyszer láthattad volna az alkonyt, a csillagokat, cirógathattad volna a méheket, de most egy lendületes lépés elvágta mindezt…

…és te boldogan szaladsz tovább…

Oldalainkat 6 vendég böngészi