Kismadár

Amikor a szép szavak csak egyre szebbek,
Amikor már nem is tudom miért didergek
Izgatott pillanat,
az idő harap
Viaszt csurgatva rám,
belémragad.

Kezemnél fogva rabol magával
Agyam földön hagyja, elsodor szárnyával,
Elém tárul minden, amit sosem látok<
Egyenes határból gömbölyűt csinálok.

Az ölelések lassan kiteljesednek
Rózsaszínt izzadok, a szívem reszket,
Örömpocsolyába mártogatom lábam,
Talán senki sincs most
pillekönnyebb nálam.

Magamhoz húztam, felfaltam egy felhőt
Könnyedén, jobb lábammal léptem át az erdőt
A kormányt a kékben, lassan visszatoltam
Fél órára azt hiszem egy kismadár voltam.

argaiv1441

Oldalainkat 10 vendég böngészi