Lennék még

A fényeidből szép szobrokat faragtam,
büszkén vezették félénk kezem
Most az ujjaim közt elvetélt harag van,
Kitépett virágként emlékezem.

Lennék még vihar, ki hozzád ér a széllel,
Lefújnám rólad minden vértedet
A csendjeidre verset írnék éjjel,
Lennék még önző, amíg lehet.

Hazudd,
hogy lényem szőnyegén taposva:
kilépve lámpámat lekapcsolod.
Maradj!
Mutasd még közelről magad!
Sorsom fényes alkatrészeként
mutasd még harcoló szíved!
S hogy a világnak – tán a kedvemért -
ellentéte vagy!

argaiv1300

Oldalainkat 3 vendég böngészi