Van úgy

Van úgy, hogy az ember boldogságban él
Fiatalon, barátokkal nevet életén.
Van úgy, hogy az ágyban végső sóhajtásra vár
Hajlott korral, egyik lábbal
másvilágban áll.

Van úgy, hogy az embert túl sokan körülveszik
A robaj mögött, csöppnyi csendtől nyomban eltörik.
Van úgy, hogy a bús magányban halk szót kér csupán
Haláltól kap ébredést
e néma lét után.

Van úgy, hogy átél sok felfordulást
S képes arra, hogy miattuk érjen el tudást.
Van úgy, hogy csak halmozódik életén a rossz,
Nem törődve semmivel lesz
Ő is így gonosz.

Van úgy, hogy nem látja a különbségeket
Egynek érez vénülést és elmúlt éveket.
Van úgy, hogy a különbségek nézik egynek őt,
De nem vesznek észre benne
semmi feltűnőt.

Van úgy, hogy az éjjelt éli nappalok helyett
Örömében hullajtja csak a könnyeket
Hogy nem tudja miért, néha úgy is létezik
Elkezdett út végzetéhez
meg sem érkezik.

Van úgy, hogy nincs is, de mégis elhiszi,
hogy egy holmi nátha még az idén elviszi.
Nem is él, és addig is, míg valónak tűnik,
Attól fél,
hogy ez is megszűnik.