Alvás-zavar

Egy szűk, nehéz nap után elszenderültem
A sötétség hasának közepére ültem
Mindenféle szárnyak nélkül elrepültem,
Máshová kerültem.
Holdtól beteg testem álomlázban égett
Megint elvesztettem gyógyszerét az éjnek.
Belepett a habja ágyam tengerének,
Vége lett a fénynek.
Ólom nehéz elmémet mára kikapcsoltam.
Az egész életet most garázsába toltam
Ébrenlétem ízeiből vacsorát morzsoltam,
de túl fáradt voltam.

Az erő-folyó bennem megszűnésbe torkollt
Nem működő testem sejtjeimre horkolt.
Szemhéjamnak súlya szurokszínbe burkolt,
minden vak sötét volt.

A valóság hátlapjára csak pár percre jöttem
Álom-csokim táblájából csak egy kockát törtem.
Alig érzem itt magam, már nem fér el mögöttem,
talán túlpörögtem…
Valaki nem enged közelebb lopózni
Ájult vágyat ízetlen életemre sózni
Más dimenzió és kómás semmiség között
órákig rugózni.
Valami összetartja testem tónusát
Eltérít. Belélegzem józanság-szagát.
Kegyetlenül szétszakítja önmagam saját
álom szalagát.