Csak a nyomaid

Fáj az éj.
Már annyiszor átéltem nélküled,
mégsem szokom.
Hallgatok
A perceket számolom, nem sóhajtásaid.
Az idő létének hangjait,
a tiéd helyett.

Fáj ez így.
Még verset írni sem tudok egy rendeset.
Költenék,
de közben mindig szétesek.
Nem lehet menteni.
Ennyit csak veled tölteni
én sosem fogok.

Fáj nagyon.
Hiába vagy nekem ott belül,
Sebhelyem
szívemre mindig rákerül.
Te karcolod,
miközben némán ellopod
az életem.