Szülői kálváriám

Amikor ihletet kaptam a létre,
S átestem a méh falán
Anyámnak nagy részét birtokba vettem,
9 hónapig belőle ettem
- ezért szült meg talán.

argaiv1430

Egészen aprót, de kegyetlenséget
kreáltak hormonok,
Mert addig fájdalmat még nem éreztem,
Testemmel másnak úgy sosem véreztem,
és ezután sem fogok.

Szemtelen módon jöttem világra,
ráadásul bután.
Már akkor sem tudtam előtte-létről,
mert transzba estem ennek színétől
még aznap délután.

Hiába várták, képtelen voltam
a sokkból kiugrani
Napjaim felét csak átaludtam,
Sokáig semmiről sem tudtam
egy szót se mondani.

Hiába kérték, hogy lépjek nekik,
ahogy ők teszik felém
Csak egyenesedni fölfele,
ahogy egy emberhez illene,
Még ennyit sem tettem én.

Ha egyedül voltam,
nélkülük sem éreztem változást…
Megdicsértek a semmiért,
pedig nem is csak az ő kedvükért
játszottam kisbabást.

Amikor bőgtem, sem tűnt fel nekik,
hogy művelni csak ennyit tudok
Ez volt tőlem a maximum,
amíg szüleim erejét elszívom,
s közben csak lassulok.

De csillaguk voltam ilyennek is,
Egy ezüstös rozzanás.
Pedig előttem hatalmas mínuszjelek,
mögöttem kiábrándult szemek
Ez voltam. Semmi más.

 

Oldalainkat 6 vendég böngészi