Nehéz nap kezdete

Még sötét van, mikor felébredek
Korai órába fényt verek
Ilyenkor még a hangtalan
semmiségben is zajt lelek.
Nem ér a lég.
A világ most csak símogatni mer
Elnyúlik álmom,
s míg utolsó taktusára ver,
itt még nem vagyok teljesen.
Szemembe lámpa sebet kapar,
de ez sem zavar.
Ilyenkor semmi sem.

Ásítok.
Hátamon a libabőr átcikáz,
és majdnem megfagyok.
De a hideg élvezi,
hogy a kávé illata
tud csak felmelegíteni,
s e nehéz napnak kezdetére legyinteni.

Hunyorogva szembenézek a reggel-ténnyel,
Elfogadom.
Lehet, hogy ma gazdagodom
egy új élménnyel.
Bár lomha kezem még
paplan alólról álmodozik,
Kint a levél túl kora fényben harmatozik.
A nehéz nap nem bírja el magát,
de előttem tagadja nagy baját:
Túl hosszú időbe telik neki
kinyitni az ég ajtaját.