Anyu

Teremtésemnek legelső percébe
testében kezdtem neki.
Megszületésemkor hideg szívem,
nyugalmát keblein élte ki.
Éhemnek először megenyhülést
tejével ő adott
Agyam kifáradva, a sokk után
Az ölében alhatott.

Ő húzott először rám kis ruhát,
s én rugdalóztam vele
Ágyam, bár rácsokkal vett körül,
mesével ő fektetett bele.
Amikor elsőként álltam én
az esésből elkapott
Igazi étkeket, mohó szívem
a kezéből falhatott.

Mindig ezernyi bajom miatt
cibáltam én kezét
S közben sohasem hittem neki
hogy megleli ellenszerét.
Vígasztalt, hogyha fájt nagyon,
Könnyem az ölébe folyt
Meggyógyította az összes sebem.
hisz az ő vére volt.

Könnyedén felnőtté nőhetek,
mint akár a túl nagyok
Elfogatta komoly terveim,
de számára gyerek vagyok.
Most is ajándékkal halmoz el,
ahogy egy kisbabát,
Tán mert 20 éve az én életem
penderült rajta át.

Ő mosta tisztára koszos hibáim,
S még máig is ezt teszi
Hogyha akármi megrekeszt,
azt utamból elveszi.
Legbelsőbb bugyrait gondjaimnak
Ő éli át talán,
Így neve is jobban fog látszani
saját sírom falán.