Gonosz vagyok?

Köszönöm a szárazságot
ajkad szélein,
Mikor arra gondolsz,
hogy ébren telnek éjjeim.
Köszönöm azt a dobbanást,
amit szíved kihagy,
Ha képzeletben végre már közelembe vagy.

Szeretem néha tettemet,
ha szívedbe karcoló
Tőlem küldött érzelem
belül marcangoló.
Szeretem, hogyha apróságokért
féltékeny leszel
És hogy újra visszakapjál,
mindent megteszel.

Megköszönöm magányodat,
ha hegyeken túl vagyok.
Minden rezzenésedet,
ha én is megfagyok.
Áldottak a könnycseppjeid,
ha mind értem folyik,
Áldott az összes szerelmed is,
ha második.

Néha jó, ha szót se szólsz,
mert a haragtól néma vagy
Amikor híres bátorságod
egymagadra hagy.
Jó, mert ebből láthatom,
hogy léted birtokán
Mérföldeket volnál képes
áldozni rám.

Köszönök minden lázadást,
ami feléd sodort
Értelmetlen vitatkozást,
melynek mélye volt.
Köszönöm szépen százszor is,
hogy jó vagyok neked,
Hogy a lelkem nélkül
rozsdás lenne életed.