A liliom napján

Nem tudom miért most,
augusztus felén,
Nem tudom ki ez,
de felköszöntöm én…
A napja jött, s családja elszaladt,
Furcsaság-virág ma egyedül maradt.

Éltesse istene!
- nem válaszol.
Róla írt dalom most
senkihez se szól.
Csak elgondolkodik egy új keresztneven,
S várja éjjelét, hogy egy másik nap legyen.

Tósztot mondanék,
de ezzel mit sem érhetek
Tőle akár száz poharat
kiüríthetek!
Én leinnám magam, ő meg csak egyre szomjazik
Beképzelten, ünnepség után siránkozik.

Ez a nap csak egy
az év alatt megannyiból,
De háromszázhatvannégy másik
úgyse róla szól!
Most ez, hogy eljött, esztendőjét ismét elveszi
Életének tárgyát pedig semmissé teszi.