Bánatgyáros

Agyamra köd borul, a világot elteszem
Csomósodik a szó, az álarcot felveszem,
Konzerveim között, ha van báj-tartalék
Üresre karmolom, s kifordítom belét.

A szeretet ökle már döng az ablakon
Jönne a fény felém, de sarokba állítom.
A nevetés is megáll stoptáblám előtt
A mártírkodás már megint szíven lőtt.

Mellettem nyílt virág, fejével földre néz
Nem bírja tartani - aurám oly nehéz.
Elmém egy csutka már, homlokom szétreped
Középre nyomja mind a tolongó könnyeket.

Bánatgyáros vagyok, a profitom senkié
Amit kisajtolok nem válik semmivé.
Csak nekem fáj nagyon önmagam áruja
A világtól elszakadt már lelkem bábuja.

Jöhetne tél közben cirógató meleg
Jöhetne rózsaszín fásult szürkék helyett
Mosolygó barátok, köpve az egészre,
Abból most semmit sem vennék észre.

Előre nézek csak, levegőt nem veszek
Gyártom a fájdalom-alkotórészeket.
Hiába mondod, hogy könnyű nekem,
Mégha hazudnál, most azt sem hiszem.

Most tettetni sem tudom, hogy boldog vagyok
Hátat fordít nekem minden vidám dolog.
Bezúzom magamnak saját tökfejem
A bánat sem tudja mit kezdjen velem.