Tarka élet

Kartonba csomagolt meglepetés
az egész életem
Ajándékdobozba zsúfolog,
Fa alá ül nekem.
Mindegyik darabja más színű,
mélyein más lapul
20 éve kezdtem el bontani
és tűri szótlanul.

A sárga doboznak résein
napsugár nyúl felém
A pirosból cseresznyeillatú
vér folyik tengerén.
A kéktől a jéghideg kiráz,
és akkor még nem tudom,
hogy a szürkét kibontani
már szomorúan fogom.

A fehérben habkönnyű pille van
Az éjfeketébe nincs.
A barna bon-bonnal van tele
és nem gátol bilincs!
Kinyitom őket,
szerteszét csak albatrosz repül,
Lelkem édes mámorában
egyből elterül.

- Feléledek…
még sok doboz van kibontatlanul.
Kíváncsiságom vágya most
ezüst felé lapul.
Ebben találom végre már
a sorsom gyöngyszemét
Magamra öltöm csillogón
az élet ékszerét.

A zöld csomag nem kér villogást,
a fűhöz hű marad.
Friss színével többet ér,
mint bármilyen smaragd.
A lilának langyos gőze már
fejemben szédeleg,
Bolondos álmokat mesél,
hogy részegebb legyek.

A rózsaszín lágyan elsimulva
végignéz magán
Így cukormáz tud illeni
mignonnak oldalán.
A drapp adoptált egyveleg,
csak megtűrt büszkeség,
Kávé, vajjal elkevertje,
Félvér-féleség.

Meglepetés mindegyik,
hisz nem látok belé
Tarkabarka izzadás
az életem felé.
Sötét álmok, fénylő képek
elkevert napok,
Minden reggel új palettát
kóstolgathatok.