Az első isten

Zuhogó esőben születem ide,
Fényes villámok között
Életem lapjai hulló könnyek voltak,
Az éjjel belém költözött.

Hittem a sötétben, a csillagokban,
Mindenben, ami a fény mögött van,
Tudtam holló nyelven, ismertem a halált,
Testvérnek éreztem az éjszakát.
Apám Káosz volt, anyám a Világ
Mindkettő folyton, mint külön fiát
nevelt – duplán kaptam pofont –
De kérdéseimre közülük egy sem felelt.

Tapostam éveim, öltem titánt,
Tanultam teremteni,
Aprócska tetteimet a Bibliából
nem tudtam kimenteni.

Otthonom égben volt, a földön híres lettem
Mindenki érezte, hogy megszülettem.
Testükben örök lázzal folyt a vér,
- Mit beléjük leheltem bár többet ér -
szerettek.
Több száz évig egyhuzamban.
Még halál-barátom sem állt utamban
soha.
S mert Isten vagyok,
Bárki életével játszadozhatok.