Észrevétlen bűnök
Felkeltem és egyből a fürdőszobába indultam. Rendszerint ez az első véres tettek színhelye.
A korai tusolás közben egy semmivé szárított élőlény bőrével dörzsölöm a testem és formára préselt halott állatok csontjának belsejéből főzött készítménnyel tisztálkodom. Közben saját külsőm apró sejtjeit is máglyára küldöm, amíg ők a tűzforró vízcseppektől alig győznek pirulni, hogy VÉGRE VEGYEM MÁR ÉSZRE MAGAM!
A reggeli “felüdülés” után általában még pusztítok egy kicsit: sűrű fésűmmel pár hajhagymát a halálba küldök, arcbőröm légzőnyílásait egytől-egyig gondosan betömöm egy teljesen felesleges, bőrszínű anyaggal, hogy mindenképpen megfulladjanak. A maradék felületen egyenletesen eloszlatom az egykor még színes réteken pompázó, mára összepréselt virágok tetemmaradványait… Talán ez segít néhány szétégett sejtnek összeszednie magát. Szeretem a fínom illatokat… ezért hát előkeresem a legjobb koncentrátumot, amit sok-sok állat és növény összevissza szúrkálásából fecskendővel, és fájdalmas kísérletek árán nyertek nekem… talán jót tesz a magabiztosságom fejlődésének!
Ha ez megvan, jöhet a konyha.
Reggelire mindig valami könnyűt készítek, nem szeretem ilyen korán megterhelni a gyomromat. Lefejezett, porrá zúzott élőlények hamvaihoz kevert baktériumokból összegyúrt, majd később kisütött hullák képviselik étkem alapját, melyeket én még pirítok egy kicsit. Nekik talán már elég volt ennyi sülés, azonban az én májam apró részei szinte elepednek egy kis izgalomért!
Később ezeket a szeleteket, a kertünkből való, anyjuktól megfosztott csecsemők kibelezett és órákon át forralt, majd üvegekben, meleg helyen összeérlelt testrészeivel kenem meg. Hmmm!
Közben egy bögrébe állati fehérjét töltök (melyet annak kicsinyétől raboltak el nekem) és hozzákeverek néhány hosszú kínok közt a halálba pörkölt (majd méghosszabb utolsó útjára bocsájtott) cserje maradványt, mely így kora reggel elmajszolgatja majd gyomromat és koffeintartalmával pár agysejtet is sikeresen megöl.
Ezidő alatt - örömmel veszem tudomásul, hogy - már a postás is meghozta az aznapi aktuális lemészárolt erdőt.
Ezeket valami elképzelhetetlenül nagy erővel préselték össze, majd viccet csinálva a halálukból össze-vissza pingálták őket értelmetlen betűhalmazokkal.
Én mégis mindenféle bűntudat nélkül, komoly, átszellemült arccal kezdem olvasni, és közben fogalmam sincs, hogy micsoda förtelmes napnak a kellős közepén ülök.