Te vagy

Sohase engedd el kezem,
ha többé meg nem foghatom,
mert meghalok és ezer évig fel sem ébredek
Sohase mondd, hogy nem szeretsz,
amíg én nem mondhatom,
mert elfelejtett rabszolgád leszek.

Te vagy, akit az élet árja
mellkasomnak tolt neki,
átszakítva lelkemet, véletlenül talán
De attól kezdve képtelenség
bármit elfelejteni,
mit ketten tettünk egymás oldalán.

Te vagy a sorsom gyertyafénye,
nem fújódhatsz el soha,
mert lángod nélkül észrevétlen falnak ütközöm.
Te vagy a vágy, a megvalósult
szenvedélyek névsora,
Ereimben minden percben habzó vérözön.

Te vagy, kit nem lök ki testem,
Te vagy, kit eddig kerestem
Kiért szívem folyton rúgkapál.
Ha láz tipor, vagy ha túl hideg van,
megégünk, vagy megfagyunk,
Azt veled akarom elviselni már.