Más vagy
Nappalomban már nagyon rég láttalak,
De álmomban karmaid sebesre bántanak.
És tudom, hogy nincsen semmi jó ebbe sem:
hogy minden reggelig kifacsarsz teljesen…
Lelkem már nem sír tőled, csak remeg.
Hogy rég vége, az sem gyógyítja meg.
Nem lehet semmit túl mélyre rejteni
Nem foglak tudni elfelejteni.
Nem leszek képes rá, bár azt kellene,
csak ne lenne múltam veled így tele!
Ha mosolyogsz, már az sem vidít,
s most örömöd ábrándja sem segít.
Régen kacagtál, már nem teszed,
csupán a jókedvű álarcot felveszed,
azon át nézel rám, s közben úgy szeretsz,
Ahogy tán sohasem tetted ezt.
De álmomban karmaid sebesre bántanak.
És tudom, hogy nincsen semmi jó ebbe sem:
hogy minden reggelig kifacsarsz teljesen…
Lelkem már nem sír tőled, csak remeg.
Hogy rég vége, az sem gyógyítja meg.
Nem lehet semmit túl mélyre rejteni
Nem foglak tudni elfelejteni.
Nem leszek képes rá, bár azt kellene,
csak ne lenne múltam veled így tele!
Ha mosolyogsz, már az sem vidít,
s most örömöd ábrándja sem segít.
Régen kacagtál, már nem teszed,
csupán a jókedvű álarcot felveszed,
azon át nézel rám, s közben úgy szeretsz,
Ahogy tán sohasem tetted ezt.
argaiv1035
Szóljon hozzá!
Oldalainkat 61 vendég böngészi