Mindig máskor
Ha a hó a felhők nagy markából puhán hull alá,
Tavaszillatot kér az orr, mit szél görgetne rá.
Ha egy egész héten át a jó szó oly kevés,
Hiányzik a testhez érő édes ölelés.
Vágy szikrája akkor gyúl, hogy csak te legyél, egymagad,
Ha megmásíthatatlanul nagy tömegbe' vagy.
De mikor ez a nagy tömeg szerteszét oszol,
Letagadja mindegyik, hogy hozzá tartozol.
Ha örömében szédülésig táncol a világ,
Te rosszkedvbe taszigálod szürke éjszakád.
Amikor a zöld domboknak leglágyabbik fénye él,
Nem mehetsz ki. Zárva kell legyél.
Tavaszillatot kér az orr, mit szél görgetne rá.
Ha egy egész héten át a jó szó oly kevés,
Hiányzik a testhez érő édes ölelés.
Vágy szikrája akkor gyúl, hogy csak te legyél, egymagad,
Ha megmásíthatatlanul nagy tömegbe' vagy.
De mikor ez a nagy tömeg szerteszét oszol,
Letagadja mindegyik, hogy hozzá tartozol.
Ha örömében szédülésig táncol a világ,
Te rosszkedvbe taszigálod szürke éjszakád.
Amikor a zöld domboknak leglágyabbik fénye él,
Nem mehetsz ki. Zárva kell legyél.
argaiv1193
Szóljon hozzá!
Oldalainkat 9 vendég böngészi