Aktus

Lehet, hogy ilyenkor virágok vagyunk?
Hiszen úgy nyílunk egymás felé.
Selymes szirmain táncolunk a fénynek
Simogatnak minket apró szenvedélyek
ártatlanul..
Félénken, újra meg újra
Porzónkat egymás szemébe fújva
vakulunk meg egyre.
A jóízű csendben olvadunk egybe.

Ellazulva mégis megszorítjuk egymást
Békésen égett izgalomba már,
Saját maga kardját szúrjuk át az éjjen,
Sebes paripákként vágtatunk a szélben,
Együtt vagyunk…
Szeretnénk mindent átölelni
Tiltott gyümölcsből az összeset lenyelni,
Tartani a lángot,
Egy percnél tovább látni a világot.

argaiv1035

Oldalainkat 66 vendég böngészi