Hálóban

Itt van a tenger, meg itt van a föld
Erősen közénk terül.
Az éjjelbe nappal, a betűkbe érzés,
az álomba kép kerül.

A mosoly karakterré, a szavak jpeg-ekké,
a kábel LÉTELEMMÉ változik.
A kapcsolat bitekkel,
az áram zöld LED-ekkel,
a szívem félelemmel kardozik.

Emlékezem és emlékezem.
Az éter-fotelben hozzád bújok.
Úgy teszel, minta tényleg átölelnél
…de én ilyet nem tudok.

Csak emlékezem és emlékezem.
Ezekből táplálkozok.
Egy hatalmas pók tart “fogságban” minket,
de a hálóban Veled vagyok!

argaiv1035

Oldalainkat 50 vendég böngészi