Elképzelem

Elképzelem arcodat,
Nem kell szebb talán.
Hiányzik, hogy lássalak,
hogy karjaim közt tartsalak,
vagy mint alkoholra éhes függőség-beteg:
borban ázva csak tiéd legyek.

Egyre téged néznélek,
már félig részegen:
olyan, mintha megszűnne a félelem.
Arcod selymes íve
(melynek ujjbegyem a híve)
túlvisz engem száz üveghegyen.

Nyisd felém a két szemed!
Villantsd barna ékszered!
Hogyha elér, hagy halljak bele!
Lépjünk túl a tetteken,
mosolyogj, és hagyd nekem,
hogy duzzadásig megteljek vele!

Előttem van minden dombja,
minden hajlata, mező tested virágjának
minden selymes illata.
Hadd szaladjon úgy szemem
szerelmemmel réteden,
hogy összes harmata enyém legyen!

argaiv1035

Oldalainkat 66 vendég böngészi