Csordultig

Eljött, hát mégis létezik az idő
Most itt a perc, pedig nem hitted el…
Nincs kéz, mely felfogja a lángot,
Készen állsz, hogy öleld a világot.

Látszatok, tegnapok, bánatok és vágyak,
bár nem akartam őket, de néha megtaláltak.
Most mind eltűnt innen, egyik sincs velem
porrá égett nagyon.
Most ez apró remegés lett, kedves izgalom,
eltakarni nem tudom…
Egyszerre érzek minden lüktetést,
szenvedélybe ébredést,
újra minden porcikámban
csordultig telést.

Betakar egy álom
Itt van, megtalálom.
Jön felém, én engedem
elhinni még nem merem…
Szeretem. Szeretem.

argaiv1430

Oldalainkat 4 vendég böngészi