Féltem
Ha szörny volt épp az ágy alatt,
Vagy sötétebb lett egy pillanat,
Ha lassult az árny a paplanon,
Vagy fekete pók volt a falon,
Ha a télapó párkányon lépkedett,
Vagy a holló ablakon át lesett,
Mikor a kútból visszaszóltam én,
És béka volt homok helyén.
Gyerekként féltem százszor is,
Hiába történt máskor is
Nem tudtam hogyan kell messze futni,
Rossz álmokat szépnek hazudni.
A szörnyek mára máshol járnak
Reménytelenséggé váltak.
Magányos önzéssé lettek,
Megmondták: sosem követtek.
Hosszú csalódásként lógnak,
Bűntudattá formálódnak,
Mostmár tudom, merre menjek,
Mostmár új szörnyektől félek.
Vagy sötétebb lett egy pillanat,
Ha lassult az árny a paplanon,
Vagy fekete pók volt a falon,
Ha a télapó párkányon lépkedett,
Vagy a holló ablakon át lesett,
Mikor a kútból visszaszóltam én,
És béka volt homok helyén.
Gyerekként féltem százszor is,
Hiába történt máskor is
Nem tudtam hogyan kell messze futni,
Rossz álmokat szépnek hazudni.
A szörnyek mára máshol járnak
Reménytelenséggé váltak.
Magányos önzéssé lettek,
Megmondták: sosem követtek.
Hosszú csalódásként lógnak,
Bűntudattá formálódnak,
Mostmár tudom, merre menjek,
Mostmár új szörnyektől félek.
argaiv1035
Oldalainkat 54 vendég böngészi
Hozzászólások
Korunkhoz képest másképp szólnak,
Félelmeinktől vagy megválunk,
Vagy a végén magunk is szörnnyé válunk.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.