Viharfelhők

2019. április 18. csütörtök, 00:00 Írta: Cseperke
A viharfelhő fölöttem
feketén gomolyog,
Dacos tánccal előlem még
elrejti a Napot.
Nem engedi lelkem szálát
kigombolyítani,
Dühödt sárkányszívem tüzét
lecsillapítani.

Már nem szakad, nem zuhog,
sőt már nem is esik...
Hangszereim a kiürült kottát
mért keresik?
Miért hallom még fülemben
zavart hangod hevét?
M´ért érzem még ujjamon
a válaszomnak helyét?
Nem tudom, hogy izzásod,
vagy füstöd dühít jobban!
Nem tudom, hogy egóm túlél,
vagy csak összeroppan!
Lőtt sebeit befoltozni
képes lesz-e testem?
Elmúlt évek hintőporát
vajon hol keressem?

Nem tudom, hogy múltam, vagy
a jövőm rémít jobban,
Hogy a szívem bírja még,
ha újra lángra lobban?
Ösztönömön karmolásnyom jó,
ha egyre mélyebb?
Viharfelhők szürke színe
ettől lesz fehérebb?

argaiv1035

Oldalainkat 57 vendég böngészi