Van mit vesztenem
Néma rezdüléssé összegyűrt szavak,
fogad fehérjén mázas gondolat,
kedves mosolyban tüskék alszanak,
Mi átkarolt, ha fordulsz: fojtogat.
Lehunyt szemedben titkos képzelet,
ártatlan csendre döbbenő harag,
S mi elhitette, hogy bármi szép lehet
csábult szívemhez nyílvesszőt farag.
Levegőm kevés, elfogyott a fény,
s arcod árnyéka mindent eltakar.
Gyötör. Hiába régen tudtam én,
hogy elmúlunk majd könnyen és hamar.
Üres zsebemben két hűvös tenyér,
Most az se számít, ha van mit vesztenem..
Ami lelken csókolt - már hozzám sem ér -
mire jól leszek majd: sehol nem lelem.
fogad fehérjén mázas gondolat,
kedves mosolyban tüskék alszanak,
Mi átkarolt, ha fordulsz: fojtogat.
Lehunyt szemedben titkos képzelet,
ártatlan csendre döbbenő harag,
S mi elhitette, hogy bármi szép lehet
csábult szívemhez nyílvesszőt farag.
Levegőm kevés, elfogyott a fény,
s arcod árnyéka mindent eltakar.
Gyötör. Hiába régen tudtam én,
hogy elmúlunk majd könnyen és hamar.
Üres zsebemben két hűvös tenyér,
Most az se számít, ha van mit vesztenem..
Ami lelken csókolt - már hozzám sem ér -
mire jól leszek majd: sehol nem lelem.
argaiv1035
Szóljon hozzá!
Oldalainkat 54 vendég böngészi