Szerelem?

Zsinóron rántgatott bábuként lakom
A hazugság várának tornyai között
Nem látok túl a jéghideg tájakon,
Kőkemény folyóm is kettétörött.

Csúf habokba estem, szép hibák helyett
Gyengéden, királyom karjába vett.
A többiek helyett csak nekem beszélt,
Perzselő szívével szívemhez ért.

Két napja nem érzem itt otthon magam.
Feltépte az ajtót, s ledőlt falam.
Uralmát fölém a hazugtól kivívta
Csábító jelszavát páncélom se bírta.