Tiszavirág

Életének gyertyalángja pirkadattól ég
Félredobta álmait, s most rászakadt az ég.
Pólyájából ásítozva hetek pergenek
Gyerekkori képei közt folynak versenyek.

Pupilláit tágra nyitja, világára néz,
Érzi, hogy mit szívvel tenne, úgyis kárba vész.
Elfelejti vágyait hát, felfelé repül
Szárnyainak csillogása napfénnyé vegyül.

Nem szeretné, hogy a másodpercek teljenek,
Lárvaarcán apró ráncok megjelenjenek
Ő csupán egy újabb, friss reggelt akart,
De rövid létét másba zárva, éjszakába halt.