Ihlet

Nem tudtam rólad, hogy színes ruhád,
ezért nem festettelek.
Nem mondtad nekem, hogy értesz zenét,
Így egyszer sem pengettelek.
Szótlanul tűrted, hogy tintából szüless,
Vagy fintorral szemétbe halj,
Nem álltál soha szilárdan ellenem,
Hogy vértben fegyvert akarj.

Nem sírtál, amikor legyilkoltalak,
hogy megdobogtathasd szívem,
Bizsergésedből sebekkel kitépve,
sziklává építsd hitem.
Hagytad, hogy betűk, majd szavak legyél,
Értelmetlen mondatok.
Rímekbe láncolva papírra lépj,
Mit enyémnek gondolhatok.