Bűn és bűnhődés

Egy szürke éj azóta
félelemtől ég.
Nem tudja a lélek
hová bújhatna még.
Jobbra vágyott csupán,
de nyomorban élt,
Önmagára gondolva gyilkolt ezért.

Tán bűn,
ha létünkön segíteni tudunk?
Bűn, ha mások életébe
végzetet hozunk?
Bűn ez?
Vagy fájdalomművészet talán?
Tejszínhabos édesség a vétkek asztalán?

Nem. Ha végül nagyra nőve,
büszkén vállalod.
Tettedet melledre tűzve
tisztán láttatod.
Csak akkor az, ha összetörsz,
és kapaszkodsz belé
Akkor is a legnagyobb bűn önmagad felé.

 

argaiv1430

Oldalainkat 6 vendég böngészi