Vírus

Tudatom legmélyén,
a fény elől
kemény fátyollal fedem szavam
S mert félek tőle,
a sötétség elől
Hűvössé varázslom magam.

Magától nem nyílik,
nem tör felém,
csak fájdalmat okoz nekem.
Míg nem látom,
hátulról nevet belém
megmérgezett életem.

Hány sóhaj, hány sajgás,
mennyi fájdalom
zúdulhatna még ide?
Vajon hány gondnak kell láthatatlanul
a fátyol alá gördülnie?

Hiszek a látszatnak:
beteg vagyok.
Rossz háborút vesztettem el.
De megvakulva szembe nem állhatok
a hatalmam felettivel.

Szememet megnyitva,
hogy te is megérts,
elmondom nagy bánatom.
De amit szavaim
benned jelentenek,
Fátyladtól nem láthatom.