Nulla

Nem tudom a testemet
egy ostyalapba zárni,
Sehogyan sem vagyok képes
víz tetején járni.
Nem hinném el, hogy az apám halálra ítél,
csak mert érti, mi mennyit ér…

Képtelenség, hogy a vérem
borrá változtassam,
Magam után az elszédült
lelkeket rántgassam.
Inkább azt a vért, ha másnak adhatom,
fiaimnak tartogatgatom.

Hogyan viselnék húsomban töviskoszorút,
hogyha egy fejfájást sem bírok
Hogyan tűrnék el nyugodtan úgy kínzásokat,
ha egy megjegyzéstől ordítok?

Hogy lehetne eltanulni azután meghalni,
hogy megbocsájtjuk a meggyilkolást?
A kereszten, ahelyett,
hogy magamat sajnáltatom,
vérkönnyekkel megsiratni mást?

Hogy kaphatna Jézus megint Ádámtól helyet?
Mért baj, hogyha nem tanult?
Mért baj, ha nem szeret?
Mért nem lehet ismét ez egy megváltott világ?
Újra nulla, kétezer helyett?