A hét kezdete

Ma ragacsos álomból ébredek,
fejem nehéz.
A reggelnek keserű íze van.
Ez hétfő-penész.
Bár undorkodva ráharap
Még éjjeltől gyenge szám
Nem érdekel az ébredés,
ha csendtől bezár.
Pedig közben meghalt a Nap
sötétes alkonya
A tegnap meg apróvá válik,
mint egy tarhonya.

Ma nem érek el életjelet,
ájult vagyok.
Mellem nem szakítja át
a felkelés-szalagot.
Nyújtózna lelkem fölfelé,
de lehúzom undokan
Hiába sikongat nekem,
hogy dolga van.
Beteggé éget a fénynyaláb,
tudatom feltöri,
Idegesítő életét szemembe tömködi.

De elszúrta. Jól hoppon maradt,
hisz üres vagyok.
Most ijedt, matató kezeitől
nem alhatok.
Már arcom fel sem ismeri az álom,
ha találkozunk,
Mindegy. Vele úgyis mindig harcolunk.
Most kiütve fekszik a fény,
előttem, parlagon
Halványul el, kintre esőt ad…
Mit érzett, nem tudom.