Egyedül alszom

Egyedül alszom
mert most már te is.
Nem vagy, ki álmomba jár.
Nem fogod kezemet szorítani,
Arcomat csókoddal borítani
Tán soha nem fogsz engem
szeretni már.
Nem fogod lelkemet kibontani,
Napmeleg szavakat mondani,
Nem jössz már többet szívem felé,
csak macsétád döföd belé.

Egyedül alszom el, könnyek között.
Helyetted ágyamba kín költözött.
A közös sors szálát én vágtam el
- és véres sebeit sem láttam el –
Érzés és kapcsolat tarkaságából,
éjszínbe öltözött.

Nem fogunk nézni úgy egymás szemébe,
Nem adjuk életünk egymás kezébe,
Nem fogunk látni már egy csillagot.
Vége van.
És még azt sem tudod,
Hogy tizennyolc versemet uralhatod.