Harag

Oly belül fogant meg, ahogy tudott
Vérembe születve cikázik ott
Tűzforrón felbugyog,
Ez már nem én vagyok
Pillanat alatt meghódított.

Előbb még semmi volt, nem instalállt
Nem égette szét még szívem falát.
Mostanra szétrepeszt,
bensőmben megrekeszt mindent,
mi más utat nem talált.

Sejtekig eljutva, zsibbadtan öl
Idegre tipor és droggal jelöl.
Amikor még hevert
száz mérget megkevert,
s azzal száguld az agyamba föl.

Az út alatt türelmet, érzést evett.
Felérve központom királya lett.
Elvével átitat,
nincs benne áhitat,
megtiltja a halk hangokat.

Hiába próbálnám lehúzni még,
Semmit sem érne. Már késő a fék.
Duzzadt ütőerek,
Csikorgó rendszerek
Megint nyugodt talán sosem leszek.